Sokféle típusa van az állásinterjúknak. A legundorítóbb  legérdekesebb a telefonos féle. Felhív egy kiscsaj és három kérdés alapján kideríti: alkalmas vagy -e, hogy tovább küldje az adataidat egy másik kiscsajnak. Történt nemrég, hogy call centeres munkára küldtem önéletrajzot. Felsőfokú német és középfokú angol nyelvvizsgával úgy éreztem: a call centeres világ a lábaim előtt hever.

Szóval felhívott a lány, rövid kérdezz-felelek után rátért: 1-től 10-ig terjedő skálán hányasra értékelem a német nyelvtudásomat. Válaszom a hetes volt. A reakció hallattán muszáj voltam leülni a Ráday utcán, miközben a munkaügyi központba baktattam diplomás pályakezdő munkanélkülinek regisztrálni. A hölgyike sajnálattal tudatta: ők 7,5-8-as szintű callcentereseket keresnek, úgyhogy ez így kevés lesz. Verejtékezve Meglepődve próbálkóztam rávenni: beszélgessünk németül, hiszen csak a hasamra csaptam, neadjisten személyesen győződjön meg ő vagy egy kollegája számbeli adataimról. Együgyű Kedves volt: javasolta: aktivizáljam a nyelvtudásom, jelentkezzek néhány hét múlva, hiszen folyamatosan keresik a hétésfél-nyolcas munkaerőt. Szívélyes búcsút vettünk egymástól, két szál vastagra tekert cigi után pedig bárgyú fejjel tértem be a központba regisztráltatni szerencsétlen hetes fejemet.